Tengerkék

Haladok a szerpentines úton,
köröttem hegyek kopáron.
Magasodnak, amerre csak nézek,
a sziklák s a fák csoda-szépek.
Az út egyre csak kanyarog,
majd jobbra a vizet megpillantom.
A magas hegyről alászállva,
a kéklő tenger partján állva
szemem hol a vizet, hol az eget
csodálva szívembe véstem, ne feledjem!
Először kitártam karom,
s magamhoz öleltem e boldogságot.
Öleltem a hegyeket, a fákat s a tengert,
úgy éreztem, ott és akkor minden egy.
Majd órákon át csak ültem,
s előre néztem.
Soha nem láttam oly színeket,
nem éreztem oly meleget.
Zene füleimnek a tenger zúgása
s a madarak önfeledt dalolása.
A szél lágyan szólaltatja a húrokat,
a száj nem mond ily szép szavakat,
mint gyönyörű érzés e látvány,
amelyet a lélek érez és lát.
Mikor már a szó kevés,
a ZENE önmagáért beszél.
A dallam leírja, mi szép emlék,
mi szívünkben él s zenél.

 

 

---------------------------------------------------------------------------------------

 

Egy Láng

Bárcsak látnál, emlékeznél,
tudnád, és szívből éreznél.
Fáj, hogy nem láthatsz a szememmel,
s nem láthatod, mily gyönyörű a lelked.
Kulcsot kaptam akaratom ellenére
egy másodperc alatt szemedbe nézve.
A szemed tükrén keresztül lelked kitárult,
s onnantól kezdve rólad mindent elárult.
Ez szerelmet nem kerestük, nem akartuk.
Velünk született, immár feladatunk.
Félelmetes szembesülni önmagunkkal,
minden tükröződik most a valóságban.
Amikor sírtál, akkor én nevettem,
s a könnyeidet így töröltem le.
Ha gyenge voltál, erőt gyűjtöttem,
azt átadva mindent érted tettem.
De ha én voltam szomorú,
Te segítettél, most már tudom.
A hit, remény, szeretet
hajtott, vitt minket előre.
Írhatnék gyönyörű történeteket,
de amit nem látsz, el nem hiszed.
Az élet nem játék, s nem mese,
minden szónak megvan az eredete.
Ha nem adtad volna, mire ígéretet tettél,
most nem írnék, erre képtelen lennék.
Az, hogy ily mélységekbe látok, és írok,
ahhoz kellett az egymásnak tett fogadalom.
Te voltál, ki kezdetek óta szerettél,
s csak egyért, csupán a lelkemért.
Egy csoda, mi az életben adatott.
Neked köszönhetem, mit továbbadhatok.
Minden léleknek van egy párja,
aki a nagyvilágban csak őt várja.
Lelke mélyén mindenki
csak arra az egyre vágyik.
Nem kell keresni, kutatni,
mert igaz, valóban létezik.
Egy lélekből lett két élet,
majd két testben egy lélek.
Ott van benned, ott veled.
Ha becsukod a szemed,
érzed, igazán szeret,
s mindig fogja kezed.
Az igaz szerelmek nem e világiak.
A lelkek nagyon sokat utaztak,
s most, hogy egymásra találtak,
az erő s tűz lobog egy lángban.
Világítótoronyként világítanak,
hogy a sötétben lépkedők lássanak.
A szeretet fényeként az örök láng,
ami e versben most feléd száll.
Évezredek óta magunkkal hozva,
apró, kis szikrákból gyújtva,
betűkből összegyúrva,
ami igaz szóról-szóra.

Oldal: VERSEK 2021.
SZABÓ ZSUZSANNA VERS - © 2008 - 2025 - szabozsuzsannavers.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat